A zsűri levele

Kedves pályázók!

Kedves közönség!

Immár a VII. Outsider art pályázathoz értünk. 2010-ben hírdettük meg és ítéltük oda először a Fogyatékosok Világnapja alkalmából Romániában élő és alkotó három legjobb értelmi fogyatékos müvésznek. A hetes boldog szám! Boldogok vagyunk, nemcsak azért, mert megértük a hetedik kiadást, hanem azért is, mert sikerült ebben az évben megszervezni az első Outsider Art inkluzív alkotó tábort is, ahol hivatásos művészek dolgoztak együtt értelmi fogyatékos alkotókkal. Boldogok vagyunk, mert látjuk a fejlődést a munkákon, úgy azokén, akik résztvettek a táborban, mint azokén, akik minden évben elküldik pályázati munkáikat. És boldogok vagyunk nem utolsó sorban, mert látjuk, hogy az alkotások befogadása, elfogadása és értékelése a közönség részéről is egyre melegebb, egyre nyilvánvalóbb. Lassan bezárul a kör, és ebben a körben benne lesznek, benne vannak az értelmi fogyatékos művészek is.

A zsűrinek igen nehéz feladattal kellett megbírkóznia. Azért volt ez ebben az évben különösen nehéz, mert nemcsak pusztán a kész munkákat zsűriztük, hanem bennünk él még frissen a tábori tapasztalat is, a személyes ismeretségek, barátságok, a közös munka és alkotás öröme és izgalma.

“Hihetetlenül nehéz rangsorolni ezeket a munkákat, mert mindenik mögött egy nagyon komplex karakter áll.´ Írja Gábor Zsófi, kolozsvári képzőművész, egyik tábori vezető. “Nem is tudunk egy lépcsőt felállitani”, írják Bács Ildikó rendező és Bartha Ernő szobrász, ugyancsak tábori vezetők.

Mert valóban öt napi közös munka után,- és tudjuk, hogy az alkotás kételyekkel, kisérletekkel, többszöri próbálkozással, hirtelen felismerésekkel, kemény munkával, önmarcangolással jár,- elmélyültek az egymás iránti kapcsolatok, kölcsönös lett a csodálat, az elismerés. Mert öt nap közös munka után már nem a ‘grad’ számított. Ekkor már láttuk, hogy Szabó Róbertnek célja van, amiért keményen dolgozik. És bár azt hittük, mert nem lehetett szemkontaktusunk, hogy nem jutnak el hozzá tanácsaink, útmutatásaink, elképedve néztük, milyen gyorsan teszi magáévá az új technikákat, mennyire örül nekik, milyen hamar használja fel saját alkotásaiban. Szabó Róbert temploma archetípus, az Isten házának kvintesszenciája, a hit legőszintébb ábrázolása, és ezt első nekifutásra alkotta Szepessy Béla tanár úr rögtönzött műhelyében. Az egyik díjat Szabó Róbertnek ítéljük, mert fáradhatatlan, mert tehetséges, mert nyitott, mert olyan részleteket lát és láttat, amelyek új dimenziókat nyitnak meg előttünk, ‘normális’ nézők előtt is.

Gudor Mátyás csupa görcsökkel teli érkezett a táborba. Nem is volt sok kedve hozzá. Már rég nem alkotott és a rutin kiesése napról napra áthághatatlan falat épített közötte és a alkotás között. És akkor pillanatok alatt egy alumínium fóliára zsírkrétával felvázolta Krisztust a kereszten. És miutan kivettük a prés alól, jelent meg a feszület teljes csodájában. Majd ugyanígy pillanatok alatt rajzolta fel a galambpárt is. Ez a tehetség!, amikor ott van az ujjaidban, csak ki kell rázni. És a tábori társak bátorítása, csodálata meghozta eredményét, előbb portrékhoz fogott neki, majd belevágott egy nagyon nagyba: megfesteni a tábort. A tábori társak portréi láthatóan örömet okoztak Mátyásnak, de annak is, akit épp megörökített. Művész úr lett midenki számára. A nagyobb projektbe, a Tábor c. festménybe beletört a bicskája. Első nekifutásra ledöbbentően jó lett, teli dinamikával, humorral, vidám színharmóniában. De utána a beképzeld elvárások, a személyes kapcsolatok, a belső viaskodások arra késztették, hogy átjavítsa, kibővítse festményét, ami hirtelen elvette a festmény varázsát. Gudor Mátyást is díjazzuk abban a reményben, hogy megerösítve fogja érezni magát abban, hogy belső képeinek utat engedjen!

Forró Ágnes művészetterapeuta fáradhatatlanul végzi értékes munkáját Kolozsváron és környékén. Évről évre látjuk a kolozsborsai terápiás műhely részvevöinek igényes, expresszív munkáit. Soporan Ioan, Czumbil Éva régi ismerősok, sokszor díjazottak is voltak. Bíró Tibor vidám népmese illusztrációi, Kovács Lóránd templom rajzai és Alexandra Ursu izgalmas festményei mutatják, hogy értelme van a munkának, hogy van utánpótlás, hogy van igény a műhelyre. Ezért Forró Ágnes csapata is haza vihet egy díjat.

Szilágyi Zsolt öt napon keresztül dolgozott amig megfestette falujának térképét, ahol önállóan lakik, ahonnan naponta jár be dolgozni a marosvásárhelyi Ügyes Kezek alapítvány nappali foglalkoztatójába. Pontosan, precízen, pontonként vitte fel az olajfestéket, keverte a színeket. Reggeltől estig ült a festőállvány elött, kötényben, segédbottal és festett. Haladt előre. Közös volt mindenki öröme, mikor befejezte. Ez a tábor varázsa. Szilágyi Zsoltot nem hagyhatjuk ki a dijazottak közül.

Az Irisz ház nemzetközi projektjeinek köszönhetően hat munkát állíthatnak ki Brémában. Az Irisz házat és az Outside Art programot a fent sorolt dijazott alkotások mellett Gudor Mátyás és Szabó Róbert személyesen is képviseli Brémában. Legyen sikeres utatok, lássatok sokat és gazdagodjatok szép tapasztalatokkal!

Minden pályázónak külön köszönjük munkáját, részvételét és bíztatjuk, hogy alkossanak továbbra is és küldjék el alkotásaikat jövöre is, ill. vegyenek részt a táborban. A közönségnek kívánjuk, hogy lássanak túl a ‘grádon’.

Tisztelettel és üdvözlettel,

Deuten-Makkai Réka