2. Szöcs Zoltán, Szúnyog, drótszobor, kikiáltási ár: 200 ROL

Szöcs Zoltán szúnyogai, mint a szúnyogokkal szokás, nem uralják a teret, hanem beleolvadnak. Mintha nem is lenne kiterjedésük. Vannak, de mégse. Mint valami rajzolatok a plafonon; fény és árnyék játéka. Nem is vesszük rögtön észre öket, csak miután zümmögtek egyet, utána pedig megszállja tudatunkat és állandóan bezavar.
Próbálja ki, válassza a szúnyogot! Nalunk a konyha jobb felsö sarkában találta meg a helyét.

Szöcs Zoltán szobrászmüvész Kolozsváron végezte a Ion Andreescu Képzömüvészeti Akadémiát, még abban a korban, mikor a bejutás pillanatában már müvész volt a diák és nem a híres bolognai rendszer szerint tanultak, hanem lehúztak kemény hat évet. Azóta Marosvásárhelyen él és alkot.

Szöcs Zoltán az a müvész, aki mindenek ellenére vállalja hivatását és nem keresi a meghasonlást. Éppen ezért nem lenne tisztességes az általa alkalmazott technikákat elmezgetni, hisz sokszor olyan technikát és anyagot használ, ami elérhetö számára.
Igazi vaskorban élünk, vallja a müvész. Ezért választotta szúnyogjai alapanyagául a vasdrótot is. Üres a mi felfuvalkodott világunk, akár ezek a szúnyogok. Nagyok, de üresek, s ha nem játékosan fogod fel, véged van.

Szöcs Zoltánnak közvetlen a müvészete, mindenkihez szól, nem igényel elözetes tudást, használati utasítást. Egyszerü és nyílt, mint a gyermeki lelkület, a nézötöl is csak ezt az egyszerüséget és derüt kívánja meg. Felnött gyermek felnagyított játékvilága. És ahogy az a játékkal lenni szokott, valóságos az, de csak a játszótársnak mutatkozik meg. Ez a szúnyog csak annak szúnyog, aki meglátja benne a szúnyog-létet.
De a játék veszélyes is lehet. És a szúnyogokkal különösképpen nem ajánlott a játszás. Szöcs Zoltán is úgy vall, hogy elöször csak egyet forrasztott, majd megtetszett és forrasztott hozzá egy társat, majd mire felócsudott volna, ellepték a szúnyogok. Valahogy így történhetett az ember teremtésével is.
Mi köze a szúnyognak a müvészethez? Vannak müvészek, akik hiszik, hogy az igazság kézenfekvö, hogy minden minket körülvevö tárgyban és élölényben benne van, csak rá kell hangolódni. A müvész azzal az aktussal, hogy a szúnyogot újra formálja, az igazságot kutatja; azzal pedig, hogy egy csapat szúnyogot helyez el bizonyos törvényszerüségek szerint, megnyit számunra egy új teret. Ez az új tér nem egy új igazság, hanem a létezö igazság feltárása. Nagy szavak ezek, akár a szúnyogcsípés.