5. Petrovits István, Tánc, 26x32, patinázott kerámia, kikiáltási ár: 200 ROL

Az ötödik munka méretre akkora mint egy kályhacsempe (ha még tudják mi az), igazi kicsi kincs, mert ugye a müvészeti tárgyak értékét nem a mérete adja meg. Halljuk, érezzük a pár táncát, a pendely suhogását, a csizma csattanását. Bárhova elhelyezhetjük, mindenhonnan a fonó melegét árasztja majd. Kikiáltási ára: 200 ROL

A müvész weboldala: http://rival.webgalaxy.hu/rival/petrovitsart/index.html

A müvészröl:
Meghatározhatja-e az ember sorsát felmenőitől örökölt neve? Igaz-e a híres latin szólás, miszerint: "nomen est omen?" Azaz: a neved a sorsod'? Petrovits István szobrászművész esetében szinte magát kínálja a lehetőség - sőt: kényszer! -, hogy eljátszadozzunk a gondolattal. Mert, ugyebár, a görög "petrosz"-ból, latin, majd szláv közvetítéssel valahogyan a "kő fiát" jelentené az ő családneve, s kell-e méltóbb, találóbb név ennél egy szobrásznak? Jó-jó mondhatjuk, híres névrokona is Petrovits volt eredetileg, mégsem lett szobrász, de lett kőkemény hitű és pengeéles jellemű poétája e világnak s a kis "eltérés" valóban a szabályt erősítheti.

Petrovits István - játszadozzunk tovább a szavakkal! - egy tömbből, egy törzsből szakított-faragott ember. Szálában, jellemében és művészetében egyaránt. S hogy szülőhelye, Kökös, egyetlen generáció alatt két olyan Európa-rangú művészt adott az erdélyi magyarságnak, mint Plugor és Petrovits.

Petrovits szobraiban kétszeresen is hitelesíti nevének hitelét: kompozícióinak súlyos tömbszerűségében és kiválasztott portréalanyai emberi, jellembéli kőkeménységében Petőfi és Bethlen, Báthori István és gróf Mikó Imre, Apor Vilmos és Szent László, Kelemen Didák és Benkő József, Berde Mózsa és Czetz János, Bartók Béla és Tamási Áron, Kőrösi Csoma Sándor, Szilágyi Domokos, Kós Károly, Jancsó Benedek és Szent György lovag mind-mind oly jellemek és szellemek, kik életüket tették rá, hogy szolgálhassák közösségüket. És az Embert. Petrovits választásai tehát nem véletlenszerűek, nem is a rendelés, a rendelők kényének alávetettek, de tudatosak, vívódásoktól hitelesítettek, hiszen csak azokról "szól", kikről (kikkel) mondandója van, akikkel közösséget érez.

Sokat beszéltem a keménységről, s jól van ez így, de a teljességhez hozzátartozik, hogy Petrovits tud lírai, "halk", érzékeny is lenni, ha ezt kéri az anyag, s főleg a mondandó. Tud, s erről beszé desen szólnak aktszobrai, tünékeny hangulatokat, jelképeket megjelenítő plakettjei, s szól - mindenek előtt és fölött - Anyaság-szobra, az egyetlen általam ismert köztéri monumentum, mely merészel terhes nőt ábrázolni. Tehát a múltat, a jelent, s főleg a Jövendőt - egyetlen alakban! Petrovits István szobrait Bécs, Utrecht, Kismarton, Bukarest, Tokaj, Tállya műgyűjteményei és templomai őrzik, köztereken állnak Erdélyben, Magyarországon, Kárpátalján, de álljanak bárhol, állíttassanak ki bármerre, mindig ugyanarról a dologról beszélnek: a szülőföldről és a szülőföld embereiről. Kik - Tamásival szólva - azért keresik helyüket a világban, hogy végre otthonra leljenek benne.

Magyari Lajos
Forrás: a müvész weboldala